Gágyor Ramóna

Gágyor Ramóna vagyok, immár 3 éve vagyok tagja a Dogó-mentés csapatának.

DSCN5586

Imádom az állatokat, s mivel nekem nem lehetett gyerekkoromban – többek közt azért, mert élsportoló családban nevelkedtem, s jó magam is válogatott sportoló voltam hosszú évekig – így az állatartásra fordítandó időhiánya miatt, sajnos nem éreztem helyesnek, hogy a kis kedvencem szobám falai közt nevelkedjen. Amint a saját lábamra álltam, s a sportot lassankint a nagybetűs élet és a munka töltötte ki, rögtön magamhoz is vettem egy édi kiskutyát, aki ez elmúlt évek  minden kimaradt pillanatát egyből pótolni tudta!

Így lassan 10 éve tartok kutyát, s úgy tapasztalom, bizony a kutyusok verőfényes napsütésben, jeges téli szélben, porban, sárban, jó kedvben s boldogságban, viharban s bosszúságban – mindig velünk vannak, s tartják bennünk a lelket s reményt.

Sajnos saját bőrőmön tapasztaltam meg, mekkora károkat okoznak a szaporítók, a hozzánemértő, profitorientált, üzletszerű tevékenységükkel, melyel elárasztják a hobbi állattartók egy részét, a már születésüktől sérült, beteg, genetikai degenerációkkal született kiskutyáikkal. A szomorú tapasztalatnak köszönhetően kérdés sem volt, hogy életünk első Argentin dogja, csakis törzskönyves, tudatosan kiválasztott bébike lehet. Ahogy nőtt és cseperedett megfogalmazodott bennünk, hogy kellene neki egy kis barát, aki bírja a tinédzser dogo búnyót :)

DSCN3048

Ekkor kerültünk kapcsolatba Erával, akivel az első telefonbeszélgetés után meg volt a kölcsönös szimpátia. Többszöri látogatás és a kutyák összeismerkedtetése után, bekötözött otthonunkba első örökbefogadott dogo kislányka és mint a neve is híven takarja, elindult vele a LAVINA.

DSCN1094

Az örökbefogadás után is kapcsolatban maradtunk és mikor szükség volt egy ideiglenes befogadóra kérdés semvolt számunkra, hogy segítünk. Ettől kezdve kicsit mélyebben beleláttunk férjemmel a mindennapi munkába, költségekbe, utazásokba. Ennél a pontnál szeretném megköszönni férjemnek, hogy szabadjára engedi mentési énemet, mellettem áll és szó nélkül elcserél egy családi kirándulást azért, hogy egy bajba jutott kutyán – akár dogo, akár nem, akár fajtatiszta akár keverék – segíteni tudjunk. Ha ő nem ilyen lenne, ezen tevékenység talán negyedét sem tudnám vállalni, teljesíteni. Mikor tehetjük gyerekeinket is bevonjuk a “munkába” akár utazni, akár ápolni vagy lelkileg rehabilitálni kell is őket. Nem szégyen az, ha egy elesett állatot magunkhoz fogadunk, s nem leszünk kevesebbek attól, hogy a kanapénkon kötünk be egy infuziót. Épp ellenkezőleg!

janidogo

Fontosnak tartom mindezt, s hiszem, hogy a világ jobb hely lesz, ha valaki már kis korában megtanulja, hogy az állatoknak is ”CSAK EGY ÉLETÜK VAN”, hogy gondoskodni kell róluk, szeretettel és odafigyeléssel kell mindennapjaikat színesebbé varázsolni, s ekkor megláthatjuk igazi odaadó énjüket, s mindazt a szeretetet melyet magukban hordoznak s csak nekünk tartogatnak!

Örülök, hogy a csapathoz tartozhatók, hogy ennyi értékes embert ismertem meg az összes barátságért ami köttetett ezálltal, és főleg az tölt el boldogsággal, hogy egy előre megtervezett csajos nap (shoppingolás, dumcsizás, mászkálás) végül kutyamentéssel végződik és mindenki így a legboldogabb.

IMG_0435

Hozzászólok

Be kell jelentkezned a hozzászóláshoz.

Facebook

Get the Facebook Likebox Slider Pro for WordPress